Szóval van egy - legalábbis számodra - fontos ügy, amire egy kis tőkét akarsz összekalapozni. De az embereknek nem akaródzik megválni nehezen összekuporgatott pénzüktől. Hogyan látsz hozzá kellő óvatossággal ahhoz, hogy a dohány önként és dalolva röppenjen ki a zsebükből és landoljon a tiédben? Nos, a feladat a jelek szerint nem is olyan egyszerű, különösen akkor nem, ha egy pöcs vagy.
4. Burkát a szabadságért
A vállalkozószellem nem ismer határokat, így a jóízlés, a tapintat és az irónia határait sem. A leginkább fejvakarásra késztető módon példázza ezt egy amerikai hölgy és afgán asszonyokból álló csapata, akik serényen varrogatják a burkákat nekünk. Icipici burkákat. A borospalackjainkra.
Amióta egyfajta szabadság köszöntött Afganisztánra, megjelent a terepen a Remény Asszonyai nevű csoportosulás, hogy segítsen a helyi asszonyoknak a függetlenedésben és más hasonlóan szép célok elérésében. Szerintük ennek legjobb módja, ha ezek a szegény nők miniatűr burkákat és tálib babákat varrnak az amerikaiaknak.
Maguk az asszonyok is elismerték, hogy fogalmuk sincs, miért vadulnak a jenkik ezért a trutymóért, de hát emberek, az ízlés misztériuma felett jobb, ha nem nyitunk vitát. Úgy tűnik, hogy ez még akkor sem szúr szemet senkinek, ha egy kicsit olyan, mintha a koncentrációs táborokban sínylődő zsidók babzsák-Hitlereket, meg játéktűzhelyeket készítettek volna.
3. Gyász közben se feledkezz meg rólunk
Az ízléstelen politikai adományvadászat nemcsak az amerikaiak védjegye, vígan tenyészik szerte a világon. Az ajtótól-ajtóig való csencselés, vagy az egykori támogatók jóindulatának újjáélesztésébe vetett remény néhány elszánt versenyző számára egyszerűen nem elég, és annyira elvetemültek, hogy akár a sírig is képesek hajszolni minden egyes dollárt, amire csak rátehetik a kezüket. Vagy ha nem is a sírig, legalább egy székig a koporsód mellett.
A Skót Nemzeti Párt - kísérletet sem téve arra, hogy a garasoskodó skót sztereotípiájával hadakozzon - azt az elképesztő tervet agyalta ki, hogy adományborítékokat helyez el a gyászszertartások székein. Na, csak képzeljük el, hogy Argyle nagybácsi temetésén ülünk, szegény fejét nemrég törte szilánkosra egy nagy fazék haggis, de mi az, ami a fenekünket szúrja? Hogy nem akarunk-e adakozni az SNP számára? Dehogyisnem, sőt még Argyle bácsi gyűrűjét is lehúzzuk az ujjáról és diszkréten a borítékba csúsztatjuk, hiszen már úgysem lesz rá szüksége, nem igaz?
Befejező rész hamarosan...
