A kutya sem kíváncsi a termékeinkre? Pang az üzlet és pók költözött a pénztárgépbe? Vagy éppen jól megy, de nem sértődnénk meg, ha még jobban menne? Kéne egy kis pezsgés, vibrálás? Izgatott vevők hosszú, tömött sorairól álmodozunk? Nosza, vessük be a marketing, a promóció és a reklámozás gazdag fegyvertárát! De ha lehet, ne így tegyük.
2009 májusában a KFC levetvén korábbi rabszolganevét, a Kentucky Fried Chicken-t, gondolt egy merészet, és újonnan kifejlesztett grillcsirkéje bevezetését egy grátisz akció keretein belül hirdette meg. Mivel visszafogott és diszkrét promócióban gondolkodtak, keresve sem taláhattak volna jobb terepet a nyilvános bejelentéshez, mint a kevéssé ismert Oprah Winfrey alig nézett showműsorát.
Hanem a KFC marketingesei finoman szólva sem bővelkedtek az előrelátás képességében. Egyrészt végzetesen alábecsülték Winfrey mindent átható befolyását, másrészt nem számoltak azzal a lehelletnyi rasszizmussal sem, amit egy decens fekete hölgy és a csirkeárusítás összekapcsolása magában hordoz. Nyilvánvalóan nem vettek tudomást annak a gonosz médiabirodalomnak a delejes hatalmáról sem, amit korábban csak Richard Dawsontól láthattunk a Menekülő emberben, úgyhogy amikor Winfrey május 5-i műsorában közölte nézőivel, hogy szabadon nyomtathatnak maguknak egy KFC-be szóló, ingyenes ebédre jogosító kupont, Amerika akkorát élvezett, hogy azt még az űrből is látni lehetett.
Hozzávetőlegesen 16 millió ember jelent meg országszerte a KFC éttermeiben Winfrey ajánlásával nyomtatott 
kuponokat lobogtatva, hogy a beharangozott ingyencsirkét kiemelhesse Sanders ezredes kihűlt ujjai közül. Az étteremláncot mindez annyira felkészületlenül érte, hogy már ebédidő előtt kifogyott a termékből. (A cég piackutatása nyilván arra az eredményre jutott, hogy az átlagpolgár nem szereti a csirkét és kifejezetten rühelli, ha nem kell bizonyos dolgokért fizetnie.) A dühös New York-i vásárlók panaszukkal először közvetlenül Sanders-hez akartak fordulni, de miután a 'lehetetlen" és "képtelenség" kifejezések intenzív használatával utasították el követelésüket, spontán lázadással és ülősztrájkkal válaszoltak. Néhány étteremvezető azzal próbálta elkerülni az összeomlást, hogy közölte a vásárlókkal: az 1234 sorozatszámmal nyomtatott kuponokat sajnálkozva bár, de nem áll módjukban elfogadni. Nem mellesleg minden létező kupon PDF-másolatán ez a számsor állt.
Mert ami a KFC számára szaftos pofáraesést jelentett, az a rivális csirkenagyhatalom, az El Pollo Loco számára megadta a felszabadult szárnyalás lehetőségét. Rögvest be is jelentették, hogy náluk bizony beváltható mind a 6 millió KFC által visszautasított kupon azon a bizonyos vasárnapon (történetesen éppen erre a napra esett az anyák napja). Roger Eaton, a KFC elnöke egy nyilvános közlemény megjelentetésével igyekezett ugyan menteni a menthetőt - de a károkat már nem lehetett jóvátenni. Cége egy nagy halom pénzt lapátolt Winfrey-nek csak azért, hogy aztán vásárlóikat az éber versenytárs szippantsa fel. Talán mindannyian egyetértünk abban, hogy ez a rész nyugodtan kihagyható egy igazán ütős üzleti modellből.
Respekt és köszönet illeti az eredeti szöveg szerzőjét, ifjabb James Greene-t. Az értő vagy érdeklődő itt olvashatja:
