- Neked, ki egyetlen vagy a sokaságban,
és állandó a változásban -
Vannak nemlétező sportok. Mint például a sorbanállás. Ebben a versenyszámban a nemlétező sportok Európa-bajnokságán a brit válogatott főutcahosszal verné az elkeseredetten küzdő ellenfeleket. Mert ők nem értik a sorbanállás lényegét. Sorbanállni a fegyelem, a tapintat, a türelem és a figyelmesség szellemi sportja, compulsory passion, szabadidős tevékenység, mely formát adhat szinte bármilyen tartalomnak, sőt a civilizáció fokmérője: ha nem tudsz sorbanállni, olyan vidékről jöttél, ahol a törvény, a rend és a jóízlés helyett vadállati ösztönök, káosz és mindent elhomályosító bizonytalanság uralkodik. Ismerem a szállóigévé vált mondást, an Englishman can form an orderly queue of one, vendégségben egy idős versenyzőtől hallom, amint szinte csak magának mondja, elmerengve, I clearly remember the time when queuing up was still a full-time job. Fantasztikus történetek keringenek sorbanállás közben megköttetett és felbontott házasságokról, kiolvasott regényfolyamokról, megszületett csecsemőkről, elveszített állásokról és megnyert fogadásokról. Sorbanállni a bölcsesség esszenciája: tudni, hogy fontosabb és teljesebb az az ismeretlen élményeket rejtegető, lassú kaland, ami a célodhoz vezet, mert azt, ami az út végén vár, bármi történjék is, végül megkapod. Vagy talán mégsem. Minden változik, mi is változunk az időben, emlékezetünk meghajlítja a múltat and even queuing up is not what it used to be.